Bejelentés


Nagy Emőke SZERESSETEK!


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Hírek
Könyv

Készül Nagy Emőke emlékére egy,az Ő novelláiból összeállított könyv,melynek bemutatója várhatóan 2008 november végén lesz. Bővebb információt, a Nők Lapja szerkesztőségében, vagy nálam (a lánya) uragano.sweet@gmail.com email címen tudok adni. Üdvözlettel: Kézdi Nagy Melinda

tovább >>





Üdvözöllek Nagy Emőke honlapján






A találkozás néha olyan, mint a könyvtárszobák festménye mögül nyíló, rejtett titkos ajtó, amely, szűk, sötét folyosók labirintusán vezet, magunk se tudjuk, hova. Talán egy meghitt szobába, egy virágokkal teli, angol téli kertbe, a szenvedélyes szerelem szentélyébe, vagy életünk szűk és veszélyes sikátoraiba, ahol, akár a középkori Velencében orvgyilkosok kezében toledói tőr pengéje villan.
A sorsdöntő találkozás kezdet és vég. Első pillanatban csak azt sejtjük, hogy egyre mélyebbre hatolunk életünk sűrűjébe. Az úton álarcaink lefoszlanak,
A szerelem képesség és nem alkalom kérdése, az eleve elrendelt szerelemé is, amelyről csak utólag derül ki, miért tartogatta nekünk az élet. Nem irigylem a szerencsés szeretőket, mert a szenvedély emésztő poklát, tisztítótüzét sosem ismerik meg. A bukást, a kiűzetést a paradicsomból, amikor a meleg, vakító fényben épített szerelmi légvár felemelkedik és szétterül lassan a porban.
Az álmok előrevetíthetik az élet eseményeit. Pár nappal a találkozásunk előtt álmodtam, hogy tágas, zöld mezőben sétáltunk, férfi és nő, egymás kezét fogva a földbe szúrt kard, kereszt-megváltás felé, liliomos réten. Aztán, ahogy a kép előterébe értünk hirtelen egy címer négy mezőjére oszlott a kép: egyikben liliomok, a másikban fűbe szúrt, törött kard, kereszt?, a harmadikban egy dionüszoszi, rá emlékeztető férfi arc, és az arcom, a negyedikben két, egymásba kulcsolódó kéz.
A sorsnak minden, a legegyszerűbb terep is megfelel. Egy könyvtári olvasószoba, ahol az idős kutatók a régi poor semmivel sem összetéveszthető szagában billegő könyvhalmok között szorgoskodtak, fél szemmel vették szemügyre az érkezőt, aztán jegyzeteik fölé görnyedve robotoltak tovább. A megszokott helyen ült valaki, első látásra úgy tetszett régi barát, ismerős, hát rá mosolyogtam. Ám közelebb érve kissé szégyellősen vetem tudomásul, hogy nem Miklós az. Ám a sorsnak egyetlen szemvillanás elég volt, egyetlen mosoly, hogy lelkünk visszaforrjon, és – bár ezt akkor nem tudtuk egyetlen kézfogással, egymásba feledkező pillantással -, kezdetét vegye a próbatétel, a szenvedélyt tápláló, felőrlő szenvedés, egy könnyekkel, mágiával, kínszenvedésekkel és varázslatokkal teli, lelki szerelem, lelki házasságtörés, amiből alig volt mit megosztani a másikkal, anélkül, hogy oktalanul meg ne bántódott volna, hiszen csak annyi volt bevallható, mert annyi történt, hogy képtelenek voltak nem egymásra gondolni, ám ahhoz egyikben se volt elég bátorság, hogy vállalják az érzéseiket. Talán mert úgy lettek nevelve, hogy az ember nem teszi tönkre a másik családi életét, a szenvedést meg majd enyhíti a sors, fátyolt borít rá.
De még ebben sem lehettek biztosak, hiszen kísérteties volt az első pillanat, amikor a nő meglátta a férfit. Régen a japán bankokban nem úgy ítélték meg, hogy a kliens megbízható, hogy mekkora bankbetétje van, hanem úgy, hogy a leendő klienst egy paraváán mögül észrevétlenül figyelte egy férfi, aki intuíciájáról volt nevezetes. Egy pillanatig merőn nézte a kuncsaftot, közben a keze ügyébe készített színes pálcikákból vaktában, öntudatlanul válogatva a háta mögé dobált tucatnyit, míg szemével az ember jellemét olvasta. Miután ezzel végzett, összeszedte a pálcikákat, és megmondta, hogy megbízható-e a kuncsaft, vagy sem. Hát így ismerkedtünk egymással mi is. Akkor még nem tudtuk, hogy évtizedekre egymás hullámhosszára hangolódva. Abban a pillanatbannn meg mertem volna esküdni rá, hogy füzetébe épp egy keleti szőnyegről ír, a derék indián – attól kezdve így neveztem. A lelki szerelmi egyesülés pillanatában van valami álomszerű, mert mindkettő az személyiség végtelen kitágulása, az időn kívüli világban él, az érzelmeivel beszél. Az álom és a szerelem kiszabadít a személyiség kötöttségéből. Az álomban mennyel és pokollal viaskodunk önmagunkért, a szerelemben a másikkal, értünk. Szenvedtem és vígasztalt a gondolat, hogy a lelkemből kiáradó erőkkel, a szeretettel, amivel akaratlanul körülölelem őt öntudatlanul is hatok , azzal, hogy gondolok rá. És menyire szenvedtem attól a gondolattól, hogy akik nem is sejtették létezésemet, azoknak is élete részévé váltam, erő lettem bennük, és ők bennem. Szellemi értelemben mindannyian abból élünk, amit életünk döntő óráiban mások adnak nekünk. Egyetlen szikrából, ami új lángot gyújt. Korán megtanultam, hogy a boldogságot soha nem szabad valami magától értetődő, és főleg nem örök ajándékként fogadnom. Csak szellemi kisugárzása marad velem. És azt is, hogy az életet úgy érdemes élni, hogy minél jobban közelítse meg azt, amit lelkiismeretem diktál.

Nagy Emőke
A Szerelem Takarója














Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!